Az 1989-ben végrehajtott Montreali Jegyzőkönyv célja az ózonréteget károsító vegyi anyagok globális fokozatos kivonása volt, hatékonyan megszüntetve a legtöbb felhasználást, kivéve azokat, amelyeket alapvetőnek ítéltek. Felismerve bizonyos felhasználások szükségességét, a montreali jegyzőkönyvet aláíró felek konkrét kritériumokat vázoltak fel az alapvető felhasználás meghatározására, megkövetelve, hogy megvalósítható alternatívák nélkül az egészség, a biztonság vagy a társadalmi működés szempontjából létfontosságú legyen. A jegyzőkönyv által engedélyezett alapvető felhasználások különböző ágazatokat öleltek fel, például az orvostudományt, a laboratóriumi alkalmazásokat és a tűzoltást, és intézkedéseket vezettek be hatásuk minimalizálására. Bár a Montreali Jegyzőkönyv modellként szolgál a káros anyagok kezeléséhez, alapvető felhasználási kritériumai nem feltétlenül alkalmazhatók egyetemesen a vegyi anyagokra vonatkozó valamennyi uniós jogszabályra.
II. MILYEN KONKRÉT FELHASZNÁLÁST KELL ÉRTÉKELNI?
III. ANNAK ÉRTÉKELÉSE, HOGY A HASZNÁLAT ELENGEDHETETLEN-E A TÁRSADALOM SZÁMÁRA
IV. A NEM HELYETTESÍTHETŐ FELHASZNÁLÁSRA VONATKOZÓ DÖNTÉSSEL KAPCSOLATOS FELTÉTELEK